Határtalanul-Erdély

2026. május 5-9.

1.nap

Végre itt a várva várt nap. Bár senkinek sem tetszett az elképesztően korán kelés,ami reggel 4 órakor volt -, mégis mindenki derűsen érkezett az indulás helyére. Itt megismerkedtünk a VAYA utazási iroda által küldött idegenvezetővel,Imola nénivel és a buszsofőrrel, Karcsi bácsival. A buszozás hosszú volt, csak kétszer álltunk meg. Sokan aludtak, vagy nézték a telefonjukat. Az utazás vége felé megálltunk Nagyenyeden. Itt megnéztük a kollégiumot és magát az iskolát. A kollégiumot Bethlen Gábor alapította. Eredetileg Gyulafehérváron volt, de áttelepítette Apafi Mihály a biztonságosabb Nagyenyedre 1662-ben. Hallottuk a gimi történetét, és az Iskolamúzeum által betekintést nyertünk a régebbi idők tanításába. Végül elmeséltük egymásnak a jelenlegi, virágzó iskolai életet. Búcsúzóul átadtuka csokiból, a hűtőmágnesből és kulcstartóból álló kis csomagot.

A nap végén kb. 17 órakor megérkeztünk a szálláshelyünkre: Korond szélére, az Anita Panzióba. Itt megismerkedtünk a szobákkal és a szabályokkal. Majd következett a vacsora. 22 óráig (takarodóig) szabadfoglalkozás volt. Mindenki holtfáradtan tért aludni.

2.nap

Reggel 6-kor kellett minden nap felkelni, ezért megmaradt az átlagosan alvók száma a buszban. A reggeli mindig ugyanaz volt, apró változásokkal: kenyér, vaj, lekvár, felvágott és  zöldség. Hosszú út állt előttünk. Több órát ültünk a buszban, míg el nem értük az 1000 éves határt – Ez a történelmi Magyarország Gyimesi-országhatára volt, amin keresztül át lehetett jutni a régi Románia területére, ami Gyimesbükk szélén van. Gyimesbükk egyike a gyimesi csángókból álló 3 községnek. A gyimesi csángók olyan székelyekből kiszakadt népcsoport, akik a 18. század közepén vándoroltak oda.Gazdag a népköltészetük, valamint a néptáncos hagyományaik.Itt, a 30-as (a legkeletibb)vasúti őrházban mesélt nekünk egy kedves bácsi Székelyföldről, a határról, valamint a Magyar Királyi Államvasútról. Majd elindultunk felfelé a hegyoldalon és 64 kopjafa mellett haladtunk el, amin a régi Magyarország 64 megyének neve található, valamint a maradék kicsit távolabb lévő 11 kopjafa mellett, amin a 11 törvény van. A 11 törvény jelölte a magyarok összetartozását, bárhol is vannak a világban. Sajnos ebből már csak a gyimesi csángók ismerik mindet. Addig mentünk felfelé, amíg el nem értük az egykori vámépületek és karanténépületek romjait, valamint a Kontumáci kápolnát. Csak a kápolnát néztük meg. Ez volt az első római katolikus templom a környéken, és megebédeltünk mellette. Miután ettünk, találtunk egy csapást, ami feltehetőleg a hegycsúcs felé vezetett. A csoport fele elindult felfelé, árkon-bokron, meredek sziklás területeken keresztül. Egy tanár jött velünk, de ő csak a negyedéig bírta. Én és az egyik legjobb barátom vezettük előre társainkat, felelősséget vállalva értük. A hegycsúcson mesés látvány tárult a szemünk elé. Gyönyörű füves, virágos réttel találtuk szembe magunkat. Lepihentünk egy kicsit, de hamarosan jött a telefonhívás a tanároktól, hogy menjünk lefelé, mert indulni kell. Én voltam a sereghajtó leghátul ” fő a biztonság” elvvel. Igaz fél órával később indultunk a tervezettnél, de megérte.

Majd elindultunk a 44 km-rel odébb lévőCsíksomlyó felé, hogy megnézzük a Kegytemplomot. Hatalmas épületről van szó. Belülről, mint a katolikus templomok többsége, teli van szent képekkel, szobrokkal. Minden tárgy aranyozott volt. Ezután egy gyors szünet után buszra szálltunk, és átmentünk a nem messze lévő Csíksomlyói Nyeregbe. Útközben egy borvíz kúthoz értünk, és megkóstoltuk. Enyhén vasas és szénsavas íze volt. Személy szerint nekem ízlett, de a többségnek nem. A Nyereg csodás volt. Szép domb, amin szép rét van. Egyesek elsétáltak a szélén lévő erdőhöz. Itt közösen imádkoztunk.  Eltöltöttünk itt is egy kis időt, majd visszasétáltunk a buszhoz, és visszamentünk a szállásra, Korondra, de csak megvacsoráztunk, és mentünk is tovább a korondi találkozások házába, ahol Folklór estet szerveztek nekünk. Az első részében a helyi ifjúsági fúvószenekar játszott, majd a helyi néptáncegyesület is bemutatta tudását. Majd mi isfelmehettünk a színpadra táncolni. Izgalmasan telt a nap, de sokat kellett buszban ülni.

3. nap

Sok érdekes program volt erre a napra kitűzve. Elsőként betekintést nyertünk Tamási Áron szülőházába Farkaslakán. – Tamási Áron (1897- 1966) erdélyi magyar író volt. A székely irodalom egyik legismertebb alakja volt. Farkaslakán született, majd tanult Kolozsváron és 3 évet az Egyesült Államokban is élt. Legismertebb műve az Ábel-trilógia. A ház a 19. században modernnek számított: három fő helyiségből állt. Jelenleg néhány használati tárgyat mutatnak be, valamint az író  hivatalos papírjait és jegyzeteit. Zsindely teteje van, kék színű, és nagy ablakai vannak. A telek nem a legnagyobb, de nem is kicsi. Van az udvaron egy csűr is, valamint egy pottyantós WC. Megnéztünk ott mindent, és átmentünk Tamási Áron sírjához. Az volt az utolsó kívánsága, hogy Farkaslakán, a templom mögötti két cserfa közé temessék el. Így is történt. Megkoszorúztuk azt a helyet. Egyben csodás és szomorú volt ez a pillanat.

Kis idő múlva átmentünk Farkaslaka központjába, ahol elmesélték nekünk a kürtőskalács történetét, és azt, hogy hogyan készítik azt. Végezetül, aki akart, az süthetett sajátot. Édes pillanatok voltak ezek. Mint ahogy minden ember, mi is szívesen vásárolgattunk.

Farkaslakán bazároztunk is kb. egy órát. Mindenki vett a családjának, és saját magának valami szépet.

A szénégetés volt a következő pont a napirendben. A szén égetése voksákban történik. Ennek az a lényege, hogy a fát oxigénmentesen égessék el, hogy ne alakuljon át hamuvá, hanem faszén legyen belőle. Ilyen faszén például a boltokban vásárolható brikett. Itt nem szállhattunk ki a buszból, így csendes, távoli megfigyelők voltunk. Felettébb érdekes volt.

Korond, Parajd, Szováta környékén található a híres sóvidék. Persze mi sem hagyhattuk ki ezt az óriási élményt. Irány a sófeldolgozó! „Petike bácsi”- ahogy mi hívtuk őt -, először elmondott pár alapinformációt, és csak ezekután léptünk a tettek mezejére. Jelenleg -mivel a sóbányát elárasztotta a víz- a felszínről bányásszák a sótömböket. Érdekesség, hogy a parajdi só 84 különböző ásványi anyagot tartalmaz. Először el kell szállítani a feldolgozás helyszínére. Ott kiválogatják a tiszta (fehér színű) sókristályokat a kevésbé tisztáktól (szürke vagy fekete színű). A tisztákból konyhasó, míg a kevésbé tisztákból szappanok, vagy egyéb tisztálkodási szerek készülnek. De ehhez még előbb apró darabokra kell őket fűrészelni majd morzsolni, de a méret főleg a termék felhasználásától függ. Megmutatta Petike bácsi, hogy hogyan aprítják egészen apróra a sót. Ezután kapott mindenki ajándékba egy-egy csomag parajdi sót. És akik akartak, lemehettek a „sóboltba”.

A nap utolsó, kötelező programja a taplász mesterségesbe való betekintés volt. A taplászattal a világon csak és kizárólag Korondon foglalkoznak. A 20. század közepéig a város fele ebből élt, de mára hét emberre csökkent a számuk. Ebből öten idősek, ezért nagyon kihalóban van ez az ősi mesterség. A megmunkálható anyagot csak az 1000 méter fölött élő taplógombákból lehet kinyerni. (Jelentős különbség van az 1000 méter fölött és alatt növő gombák között. Az 1000 m alattiak nagyok és fehérek, és nem alkalmasak a megmunkálásra. Az 1000 m fölöttiek kicsik, barnák, és ha jól csinálja az ember, kiválóan megmunkálhatóak.) Ez a fajta gomba az idős fákat kedveli, ezért egy taplásznak tudnia kell, hogy hol van ilyen fa. Emiatt jó, ha tud a taplász segédeszköz nélkül tájékozódni. A taplókat nem könnyű leszedni a fáról. Az ember vagy a létrát, vagy egy hosszú ágat választ segítségül. A taplógombának 3 fő növekedési szezonja van: tavasz, nyár és ősz. (Elvileg az őszi szezonban nőnek a legjobb gombák.) Miután lecipelte a taplász az 50 kg-os zsákot a hegyről, azután egy pár hétre elteszi a gombákat erjeszteni. Emiatt penészes lesz a gomba. Miután ez megvan, fogni kell egy sarló alakú kést, amivel addig hámozza a taplót, míg el nem ér a belsejéig. Ott azt a részt egy fadarabbal laposraveri, majd kézzel el kezdi nyújtani az anyagot. Ez addig megy így, ameddig az anyag engedi. Egy bátor jelentkező kipróbálhatta a hűtőmágneskészítést is. Amíg a bácsi mesélt, megnézhettünk gombákat, gombafonalat is. Nagyon érdekes volt ezt az ősi mesterséget megnézni.

Ezután visszasétáltunk a buszhoz, és már csak a szálláshelyre mentünk azon a napon. A szálláson rendeztünk egy tanár-diák röpimeccset. Mindenkinek tetszett ez a nap.

4.nap

 Irány Bözödújfalu! Konkrétan mai szemmel egy víztározót néztünk meg. Csak az eredetileg egy falu volt. A 20. században Románia azt gondolta, „hogy túl erősek a magyarok ott egy tömbben, jó lenne őket valamivel meggyengíteni.” Ezért lett eláraszvaBözödújfalu. Emiatt kellett annyi családnak elmenekülni. Ennek állít emléket a néhai falu temploma. Jelenleg elég furcsa látványt nyújt. Meg is néztük ezt. Nem minden nap lát az ember ilyesmit. Ezután átmentünk a nem messze lévő siratófalhoz. Ide az itt élt emberek évente egyszer eljönnek megemlékezni arról, hogy mi történt Bözödújfaluval. Található itt ágy kopjafapark. Ez pont olyan alakú, mint amilyen az egykori falu volt. Minden kopjafa egy-egy házat jelöl. Mindegyiken rajta van az egykori tulajdonos neve és a házszáma. Itt mesélt nekünk Lajos bácsi egy keveset.

 Ezek után mentünk Kőrispatakra. Itt megnéztünk egy kalapmúzeumot. Végre fény derült a szalmafonás titkaira is. A szalmafonásban közös Kőrispatak és Hajdúnánás. Láttuk a rekord méretű kalapot is.

Végül átsétáltunk a nem messze lévő malomba, ahol megtudtuk, hogy lesz a búzából liszt. Érdekes volt. Visszafelé ittunk a Csodakútból. Finom volt. A nap méltó zárásaként elbuszoztunk Székelyudvarhelyre. A fő cél a „Nagy magyarjaink” szoborkert volt.

A szálláson kártyáztunk és gurulóversenyt rendeztünk az udvaron. Ez a nap kicsit kényelmesebb volt, mindenki élvezte.

5.nap

Ekkor is jó pár órát buszoztunk, míg el nem értük az úticélunkat: Szovátára mentünk, megnézni a Medve-tavat. A Medve-tó Európa egyik legismertebb sós tava Erdélyben. Különlegessége, hogy heliotermikus tó: а sós víz elraktározza a nap melegét, ezért mélyebben a víz nagyon fel tud melegedni. A tó alakja egy kiterített medvére hasonlít, innen kapta a nevét. Vize rendkívül sós, gyógyhatású, főleg mozgásszervi problémákra jó. Nyáron népszerű fürdőhely és turisztikai látványosság. Környezetét erdők és üdülőtelepek veszik körül, hangulata nyugodt és természetközeli. A tó ritka természeti képződmény, ezért védett területnek számít. Körbesétáltuk, és valamennyien az ujjunkat belemártva és azt megnyalva teszteltük az ízét. Tényleg nagyon sós. Felejthetetlen szépségű volt.

Majd továbbindultunk, hogy megnézhessük Békás-szorost, a következő célunkat. A Békás-szoros a Keleti-Kárpátok egyik legismertebb és leglátványosabb szurdokvölgye. A Hagymás-hegység mészkővonulatai között, a Békás-patak munkájának köszönhetően alakult ki. A víz évmilliók alatt vájta ki a meredek, helyenként 200-300 méter magas sziklafalakat. A szoros három fő részből áll: Pokol kapuja, Pokol tornáca és a Pokol torka. Kanyargós út vezet végig rajta(gyalog elég veszélyes, mivel az autók elég gyorsan száguldoznak). Flórája gazdag hegyi növényekben: fenyvesek, havasi rétek és ritka sziklanövények találhatók itt. Állatvilágában előfordul barna medve, hiúz, zerge és sokféle madárfaj. A szorosban busszal mentünk végig, mert szakadt az eső. Gyönyörű látvány volt. A legtöbb ember a közvéleménykutatásomban ezt tartotta a legfelejthetetlenebb élménynek.

Párszáz méterrel előtte található a Gyilkos-tó. Ez Erdély egyik legismertebb természeti látványossága. A Keleti-Kárpátokban található. 1837-ben keletkezett, amikor egy hegyomlás elzárta a patakok útját, és a felgyülemlett víz tavat hozott létre. Nevéhez legenda kapcsolódik. A tó másik neve Vörös-tó, mert a környező Vöröspatak táplálja. Legkülönlegesebb látványát a vízből kísértetiesen kiálló elszáradt, megkövesedett és konzerválódott fatörzsek adják, amelyek az elárasztott erdő maradványai. A tó környéke hegyvidéki, tiszta levegőjű és turisták körében nagyon népszerű. A tó természetvédelmi terület, ezért fontos a környezet megóvása. Szépsége, legendái és különleges kialakulása miatt Erdély egyik legismertebb tava. Sétáltunk kb. egy órát: aki akart, az bazározhatott is. Sokan inkább a természet szépségét csodálták. Szerintem olyan élmény ez, ami örökre bennünk él majd.

De hamarosan vissza kellett indulni, mert hosszú volt az út, és össze kellett pakolni a másnapi hazautazáshoz. Ezt a napot, szó szerint, mindenki felejttethetetlennek írta le. Felettébb érdekes volt.

6.nap

Korán kellet indulni, hiszen hosszú út állt előttünk. A reggeli, mint mindig, finom volt. Több órát buszoztunk, míg el nem értük a bánffyhunyadi református templomot. A bánffyhunyadi templom Kalotaszeg egyik legismertebb és legértékesebb középkori műemléke. A templom a 13. században épült, de a régészeti feltárások szerint már korábban is állhatott itt egy Árpád-kori templom. Az épületet az évszázadok során többször bővítették és átépítették. A templom különlegessége az eltérő korok építészeti stílusainak keveredése. A hajó régi román kori részeket őriz, míg a magas szentély és a torony késő gótikus stílusban készült. A masszív torony eredetileg védelmi szerepet is betöltött, ezért kis ablakai és vastag falai erődszerűvé teszik az épületet. Egykor ovális védőfal és bástyák vették körül a templomot, ezeket azonban 1882-ben lebontották. A belső tér legértékesebb része a festett kazettás mennyezet. A hajó 1705-ben készült kazettáit Felvinczi János festette, aki a kalotaszegi népművészet egyik fontos mestere volt. A mennyezetet virágminták, gránátalmák és reneszánsz díszítőelemek ékesítik. A szentély mennyezete később, 1780-ban készült az Umling-műhely munkájaként. A faragott szószék a késő reneszánsz művészet kiemelkedő alkotása. A templom története során földrengések és tatár betörések is károkat okoztak benne, ezért többször felújították. A legutóbbi nagy restaurálás során freskórészleteket és egy érintetlen kriptát is találtak, amelyben 17-18. századi koporsók és emberi maradványok kerültek elő. Ez a felfedezés Erdély egyik legjelentősebb régészeti lelete lett az utóbbi években. Ma a templom nemcsak vallási központ, hanem Kalotaszeg kulturális örökségének egyik legfontosabb jelképe is.

A hazautazás nemcsak hosszadalmas, de fárasztó is volt.

Köszönjük a VAYA utazási irodának, hogy lehetővé tette ezt a jól szervezet kirándulást. Köszönjük a buszsofőr bácsinak hogy az egész hét alatt fuvarozott minket. Köszönjük tanárainknak hogy egész héten kísértek minket és türelmesek voltak. Az évfolyam nevében megköszönöm minden embernek, aki szervezte, megtervezte, finanszírozta és lehetővé tette ezta kirándulást. Mindannyiunkban örök emléket hagyott ez a tartalmas kirándulás.