Kék szalag ceremónia a Kőrösiben

Mi, a Kőrösi Gimnázium diákjai a szalagot, az iskolához tartozás és egyúttal az elválás jelképét 2022. szeptember 30-án kaptuk meg. Sok-sok táncpróba, vita, félreértés és rengeteg nevetés kísérte az elmúlt hónapok mindennapjait. Eddig külső szemlélőként bepillantást nyerve az eseménybe, nem gondoltuk, milyen kemény munkát is fektetnek bele a végzősök az előadás sikerébe. Nekünk is voltak problémáink a felkészülés során, viszont mindannyiunk számára óriási élményként marad meg minden nehézségével és szépségével együtt.

Az utolsó pár hétben már mindenki elkezdte érezni a súlyát az eseménynek, és próbált minden erejével azon lenni, hogy minél színvonalasabb legyen a produkció. Közösségünket is sokkal jobban összekovácsolta a szalagtűző. Több osztálytársunkat és évfolyamtársunkat is sikerült jobban megismernünk az elmúlt néhány hónapban az állandó együtt töltött hétvégék és hétköznapok során. Látásból mindenkit ismertünk az évfolyamtársaink közül, mégis csak most, a negyedik év kezdetén, a próbákon, a bálon beszélgettünk először vagy éppen kötöttünk barátságot sok-sok emberrel.

Csütörtökön tartottuk a szalagtűző ünnepség főpróbáját, szinte mindenkin látszott az izgalom, a feszültség, az idegesség. A legtöbbünktől azt lehetett hallani, hogy már túl szeretnénk lenni rajta. A lehető legtöbbet próbáltuk kihozni magunkból, és nagyon örültünk, amikor azt láttuk, tetszik a közönségnek az, amin ennyit dolgoztunk.

Ünnepségünk a szalagok feltűzésével, valamint a beszédek megtartásával vette kezdetét. Bevallom őszintén, nem a legegyszerűbb feladat a színpadon, melegben, idegesen, végig állni azt az egy órát. A tűzést nagyon meghatónak éreztem, és jó volt látni a szeretteink reakcióját is közben. Miután minden diák megkapta a szalagot, az osztályok röviden megköszönték osztályfőnökeiknek mindazt, amiért hálásak nekik.

A gálaműsor keringővel kezdődött, majd a 12. B osztály salsa és charleston táncokon keresztül jelenítette meg a múlt és jelen közötti különbségeket. Ezt követően a 12. C osztály latin táncokkal és a legmodernebb zenékkel szórakoztatta a vendégeinket, majd a 12. A osztály teremtett óriási hangulatot mulatós táncával. A táncok között mindegyik osztály a hozzá legközelebb álló dalt is színpadra vitte.

Pénteken, a nagy napon, a főpróba sikerét követően talán mindannyiunkon azt lehetett látni, nyugodtabbak vagyunk, tudtuk, mire számítsunk, min lehet javítani, valamint azzal is tisztában voltunk, hogy ma tényleg túlleszünk a szalagtűzőn, és ez a fejezet lezárul. Mindenki úgy állt fel a színpadra, hogy élvezzük az előadást; legyen ez egy életre szóló élmény. Még ha a műsor kezdetén jelen is volt egy egészséges stressz, a táncok alatt mindez eltűnt, és óriási buliként éltük meg a színpadi jelenlétet. Amikor csak lehetett, a másikat néztük, bíztattuk a függöny mögül és segítettünk egymásnak, ahogy csak tudtunk. A fináléban az egész évfolyam a Mesélek a bornak című dalt énekelte és közben felkísértük a színpadra osztályfőnökeinket, illetve azokat a tanárainkat, akiknek a leghálásabbak voltunk a sok segítségük miatt.

Azt gondolom, megható és nagyon boldog pillanat volt ez az összes végzős számára. A dal elhalkulása után a közönség minden tagja állva tapsolt. A műsor előtti napokban álmainkban sem mertünk volna gondolni, hogy ekkora sikert arathat az előadásunk. A függöny behúzódása után pedig folytak a könnyek, egymás nyakába ugrottunk, és megragadtuk az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik azon dolgoztak, hogy színvonalas produkciót állíthassunk színpadra.

Az estét a szalagtűző bállal zártuk, amiért külön köszönet illeti a szüleinket, hiszen tényleg egy filmbeli bál hangulatát teremtették meg számunkra. A bált a parkett-tánccal nyitottuk meg, melyben minden osztály előadta saját produkcióját, ezt követően pedig hajnalig tartó tánc és szórakozás vette kezdetét. Az elmúlt hónapok pedig megtanítottak minket arra, hogy legyünk ott egymásnak, mert ahogy a táncban, úgy később is figyelnünk kell, hogy ne egymás lábára lépjünk, hanem segítsük ki a másikat, amikor eltéveszt valamit.

Szabó Lúcia 12. B